Orsóféreg kutyában és macskában

Az orsóférgesség általában néhány hónapos kutyákban és macskákban fordul elő. Egy nőstény orsóféreg naponta akár 200 ezer pete termelésére képes, így egyetlen állat bélsarával naponta többmillió pete juthat a környezetbe. Ezek a peték több évig életképesek és így fertőzőképesek maradhatnak.

A kutyák leggyakoribb orsóférge a Toxocara canis, ami akár 10-18 cm hosszúra is megnőhet. A fertőződés négyféleképpen történhet:

• peték felvétele révén szájon át (pl. fertőzött bélsár elfogyasztása),
• a magzat fertőződhet a vemhesség alatt,
• a kölyökkutya fertőződhet a szoptatás alatt a tejjel,
• vivőgazdák elfogyasztásával (pl. rágcsálók, madarak).

Az élet első hónapjaiban történt fertőződést követően a kutya belében kialakulnak a kifejlett férgek, amik ivaréretté válnak és többszázezer petét tudnak termelni naponta. Idősebb kutyákban általában nem alakulnak ki kifejlett férgek, hanem a féreglárvák eljutnak a különböző szervekbe és az izomzatba, és ott nyugalmi állapotba jutnak. Ezek az alvó lárvák a vemhesség alatt aktiválódhatnak és eljutnak a magzatba, a szuka tejmirigyébe vagy az anyaállatban ivaréretté is válhatnak.

Macskákban élősködik a Toxocara mystax, amely 6-10 cm hosszú. Eltérően a kutyáktól a macskákban nincs vemhesség alatti fertőződés, a macskakölykök általában a szoptatás ideje alatt fertőződnek.

Az orsóféreg-fertőzöttség legjellemzőbb tünetei kölyökkutyákban és kölyökmacskákban: lesoványodás, hányás, hasmenés, felfúvódott has, esetleg idegrendszeri tünetek.

Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, ami történhet közvetlenül az állattal való érintkezéssel, de nagyon sok esetben a bélsárral szennyezet talaj vagy homokozó a fertőzés forrása. Az így felvett orsóféreg-petékből az ember bélcsatornájában nem lesz kifejlett féreg, hanem a féreglárvák különböző szervekbe vándorolnak és ezáltal károsítják azokat.

Galandféreg kutyában és macskában

A galandférgek közül gyakorisága miatt legnagyobb jelentőségű a Dipylidium caninum (uborkamagképű galandféreg). Nevét a testét felépítő 1-3 mm nagyságú ízek uborkamagszerű alakjáról kapta. Köztigazdája a kutya és a macska bolhája. A féregpetét a bolhalárva veszi fel a környezetben és 3-4 hét alatt kialakul benne a fertőzésre alkalmas lárva. A kutya és a macska a bolhák szétrágásakor fertőződik. A bélcsatornájukban kifejlődnek az ivarérett férgek, amikből petéket tartalmazó ízek válnak le. Ezek az ízek a végbélnyíláson keresztül aktívan kivándorolnak, ami viszketést okoz és ezáltal a kutya "szánkázásának" egyik lehetséges oka. Súlyos fertőzöttség esetén fiatal kutyákban hasmenés, hasi fájdalmasság, lesoványodás fordulhat elő.

Az ember elsősorban a kutya vagy a macska simogatása révén fertőződhet, amikor a szétrágott bolhákból féreglárvák kerülhetnek az ember kezére és onnan a szájába.

Védekezés

Az orsóférgek elleni védekezés alapja, hogy minden kölyökkutyát a 3. héten féregteleníteni kell. Ezáltal meg lehet akadályozni, hogy a méhen belüli fertőződést követően a kölyökkutyában ivarérett férgek fejlődjenek ki és a kutya peteürítővé váljon. A kezelést az 5. és a 7. héten meg kell ismételni a tejjel felvett lárvák elpusztítására. Mindhárom alkalommal a szoptató szukát is kezelni kell. A macskák esetében is ezek az elvek érvényesek.

Az újrafertőződés veszélye miatt a "megelőző" kezelést célszerű 3 havonta elvégezni és amennyiben megállapítható a férgesség, akkor 2 hét elteltével megismételni. Valamennyi együtt tartott állatot egyidejűleg kell kezelni és az állatok bélsarát rendszeresen el kell távolítani a környezetükből.

A galandférgek elleni védekezés szempontjából nagyon nagy jelentősége van a bolhairtásnak, hiszen a kutyák és a macskák a bolhák szétrágásakor fertőződnek a féreglárvákkal.